A gyors játék és ami mögötte van

Amióta a mozgással és egészséggel foglalkozom, egyre inkább a mélyebb dolgok érdekelnek. A felszínes, jól hangzó trükkök és technikák sokszor limitált hatásúak, és egy-egy átlagostól eltérő esetben (amiből több van, mint gondolnánk!) azonnal csődöt mondanak. Szóval engem inkább az érdekel, hogy miért, vagy miért nem működnek ezek a dolgok, mi van a színfalak mögött, ami meghatározza az adott tevékenység sikerét vagy bukását.

Ahogyan elkezdtem összefonni a mozgásról és egészségről tanultakat a gitározással, természetes volt, hogy ezzel kapcsolatban is jött pár meglátás, például a gyorsasággal kapcsolatban. Nekem az egyik legnagyobb problémám a gyors játék volt (és még mindig az), mert hiába gyakoroltam és gyakoroltam, rövid idő után áttörhetetlen falba ütköztem.

Tehát a mai cikk témája a gyorsaság. A tipikus módszer a gitárjáték gyorsítására az, hogy fogjuk a gitárt, elkezdünk skálázni lassan, tisztán metronómra, és kis léptékben emeljük a tempót. Ez mind szép és jó és működik is valamilyen szinten, de nem nehéz belátni, hogy az alkalmazhatósága limitált. Mert vagy működik (egy ideig), vagy nem.

Viszont ezernyi változata van az interneten, ami azt az érzést kelti, hogy biztos ez A jó módszer, csak meg kell találni a tökéletes gyakorlatot hozzá… gyakorlatok gyakorlatok hátán, plusz a technikák tömkelege (így fogd a pengetőt, úgy tartsd, amúgy csináld és azonnal Yngwie lesz a keresztneved), de mi van mindezek alatt?

A gyors játék ugyanis egy nagyon komplex képesség, ha az egészet az alapvetőbb, fizikai-fiziológiai (élettani) oldaláról nézzük. A két kéz megfelelő szinkronizációja, az idegpályák és izmok állapota, a finommotoros képességek (apró mozdulatok pontos és optimális végrehajtására való képességek) és koordináció, mentális állapot, a feszültségszint “menedzselése”, stb…

Amit ebből ki akarok hozni az az, hogy:

Nem az a lényeg hogy mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan csinálod.

Ha a fenti képességek a helyükön vannak, bármelyik gyakorlat működni fog és eléred a célodat. Ha nincsenek, akkor nem, vagy maximum félig-meddig.

Ez a tapasztalatom mind a gitározásban, mind pedig az egészséggel kapcsolatos kérdésekben is (ahol sajnos szintén a felszínes tüneti kezelés a “divat”).

Feszültség

Egy faktort kiemelnék az előző listából, mégpedig a feszültségszintet. Ugyanis úgy gondolom, hogy sok esetben ez a legnagyobb visszatartó, gátló erő a gyorsabb játékhoz vezető úton.

Természetes reakció az, hogy gyors mozdulatoknál a környező izmok befeszülnek, és szintén természetes, hogy új dolgok tanulásakor egy csomó felesleges feszültséggel jön létre a gyakorlott mozdulat. Ettől függetlenül tény, hogy ez pont az elsajátítani vágyott gyorsaságot akadályozza meg.

Hogy hogyan? Próbáld ki!

  1. Forgasd a kezedet fel-le (tehát a két végpont az, amikor a tenyered nagyjából felfelé, ill. oldalra/lefelé néz) alkarból, amilyen gyorsan csak tudod. Egyébként ez a mozdulat használatos vibrató ill. hajlítás esetében is.
  2. Biztosan ráéreztél, és most nagyon gyorsan, gond nélkül tudod “rázni” így a kezedet mindenféle megerőltetés nélkül.
  3. Most szorítsd erősen ökölbe a kezed, és csináld meg ugyan azt, mint az előbb!
  4. Mivel az alkarod teljesen megfeszült, képtelenség gyorsan és könnyedén mozogni.

Lazán:

Ökölbe szorítva:

A triviális kapcsolaton túl azt is fontos észrevennünk, hogy bár tulajdonképpen csak az ujjainkat hajlítottuk be, amit nem azok az izmok tesznek, amelyek forgatást, mégis nagyon komoly hatással volt a teljesítményünkre. Ez azért van, mert az izomfeszültség átsugárzik a környező területekre, semmi nincs 100%-ban “leszigetelve”.

A felesleges feszültség megfigyelése és megszüntetése tehát KULCSFONTOSSÁGÚ a gyors gitárjáték eléréséhez, akárhol is legyen a testben. Erről eszembe jut egy idevágó idézet is, amit zenészekként, művészekként biztosan ti is értékeltek:

A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni.
– Antoine de Saint-Exupéry

Fontos a lazaság… de azért a ló túloldalára sem kell átesni!

Ezzel a hozzáállásal érdemes dolgozni, amikor a gitározás közben fellépő feszültséggel van dolgunk. Figyeljük, vegyük észre, és törekedjünk a minimalizálására! Erre a nyilvánvaló lazításon túl kiváló módszer a légzés figyelése is, mert a légzés és a rekeszizom erőteljesen befolyásolja a test általános feszültségszintjét.

 

 

2017-12-27T15:22:35+00:00

About the Author:

Zenészeknek segítek megoldani a mozgásszervi panaszaikat a legfejlettebb, természetes mozgásrehabilitációs módszerekkel és technikákkal. Mert a zenélésnek nem szabad(na) fájnia!